Támogatóink


GE Infrastructure Hungary Kft.
  
E.ON
  
Netta Kft.
  
Árkádsor Zrt.
  
Nagykanizsai Vagyongazdálkodási és Szolgáltató Zrt
  
Kanizsa Tempo Sped Kft.
  
Du-So Line Kft.
  
Sptc USA, LLC
  
E.M.E. Kft.
  
Primer 2000 Kft.
  
6x6 Trans Kft.
  
Ipari Elektronika Projekt Kft.
  
LNL Group Solution
  
Trafik Invest Bt.
  
Metál Légtechnika
  
YNET Számítástechnika
  
Magyar Kézilabda Szövetség
  
Nagykanizsa város honlapja
  
Nagykanizsai Izzó SE Facebook oldala
  
Nagykanizsai Izzó Sportegyesület

2015-ben ünnepelte 50. születésnapját a Nagykanizsai Izzó Sportegyesülete.

A kézilabdázás rendkívül élvezetes, látványos, eseményekben, gólokban gazdag és izgalmakban bővelkedő, ma már a labdarúgást követő legnépszerűbb sportág, 1950-ben kezdte meg térhódítását Nagykanizsán, a dél-zalai városban. A fiatalok, főként az ipari iskola, a gimnázium, a gépipari, olajipari-vegyipari technikum fiú hallgatói jeleskedtek a sportág kezdeti fejlesztésében. Ennek során rendszeressé váltak a nagy népszerűségnek örvendő osztálybajnokságok, az iskolák közötti évfolyam-bajnokságok, versenyek, iskola-válogatottak találkozói és a városi középiskolai bajnokságok.

Városunkban évekkel ezelőtt dr. Petrányi István, az akkori Agronómiai Főiskola igazgatója, olyan kiváló szakemberek közreműködésével, mint Borsfai Géza, Russay Olivér, Uzsoki László és Fekete Zoltán teremtette meg a kézilabda alapjait. Közel két évtizeden át az NB II-ben, illetve az NB I/B-ben jeleskedtek kanizsai kézilabdázóink, akik közül elsőként a Nagykanizsai Olajbányász SE női csapata biztosított élvonalbeli szereplést. Ők 2 évi működés után búcsúztak, de aztán jött a minőségi váltás a férfiaknál.

A főiskolai sportra épített Nagykanizsai Gazdász SE férfi csapata 1969-ben, a női 1971-ben kapcsolódott be a megyei bajnokágba és ez a tény meghatározó fontossággal bírt a város minőségi kézilabdasportjában. Pár év alatt jött is a siker, bemutatkoztak az NB II-ben, majd az NB I/B-ben is.

Nagykanizsán a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban, - később a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, Agronómiai Főiskolai Kar - 1969-ben alapították meg a Gazdász Sportegyesületet, amelynek keretében ekkor hozták létre a férfi kézilabda szakosztályt, amelynek csapata nyomban bekapcsolódott a megyei bajnokságba. Az együttes Russay Olivér testnevelő tanárnak, a tapasztalt szakvezetőnek az irányításával dolgozott, amely az első két évben egyaránt megyei második helyezett, majd 1971-ben megnyerték a bajnokságot, de az osztályozón nem jártak sikerrel. Tiszaföldvár jutott az NB II-be, mint csoportgyőztes. Egy évvel később, a nagy küzdelemben, a zalaegerszegi Honvéd Katona SE-vel szemben kiharcolt megyei elsőség után, már remekeltek a kanizsai férfiak, akik az 1972 őszén sorra került osztályozón veretlenül harcolták ki az NB II-es szereplést jelentő csoportelsőséget s ezzel elsőként biztosítottak minőségi szereplést Nagykanizsa városnak, a férfiak mezőnyében. A gyors siker, a négy bajnoki évad után elért kimagasló eredmény, a Nemzeti Bajnokságba (NB) való kanizsai bekapcsolódás meghatározó fontossággal bírt a város minőségi kézilabdasportjában.

A Gazdász SE női csapatát 1971 márciusában alakították meg és az első megyei bajnokságban (1971-ben) már bronzérmesek, majd egy évvel később nagy fölénnyel nyertek aranyérmet a megyei bajnokságban a fiatal edző, Uzsoki László vezetésével. A fiatal csapatnak azonban az osztályozón nem sikerült az NB II-es szereplést kiharcolni, mivel csoportjukban (hat csoport volt összesen) a második helyen végeztek. Ám, a Pécsi Vörös Meteor visszalépése nyomán a kanizsai csapatot besorolták a megüresedett helyre, akik 1973-ban a férfi csapattal együtt az NB II. Nyugati csoportjába kezdték meg minőségi szereplésüket.

A nagykanizsai csapatok gyorsan az érdeklődés középpontjába kerültek, s közülük a nők azzal a bravúrral robbantak be az országos eredmények sorába, hogy megyei felnőtt bajnokcsapatként, egy sikertelen osztályozó után jutottak be 1972-ben az Országos Ifjúsági Kupa hatos döntőjébe, ahol bronzérmet szereztek. No, az első NB II-es évben, Fekete Zoltán edző irányításával már bizonyítottak is a Gazdász SE lányai, akik újoncként szereztek ezüstérmet. Sőt, egy évvel később már bajnokságot nyertek az NB II. Nyugati csoportjában s így 1974-ben már az akkor még egycsoportos NB I/B-ben rajtoltak. Emlékeztetőleg: a csapat 1971-ben alakult!

A női csapat 14 bajnoki éve során kilenc évet töltött az NB I/B-ben, ahol háromszor is bronzérmet szereztek, míg öt évet az NB II-ben töltöttek. A játékosok közül az ifjúsági és utánpótlás válogatottban szerepelt: Novaszell Katalin, ifjúsági válogatott volt Nyerges Ágnes, Weisz Magdolna, Turkalya Katalin, László Andrea.

A férfi csapat a 14 NB-s bajnoki évből hat évet az NB I/B-ben (legjobb helyezésük holtversenyben az ötödikkel, hetedik hely), míg összesen 8 éven át az NB II-ben küzdöttek a bajnoki pontokért. A játékosok közül Németh Gábor volt ifjúsági válogatott.

A főiskola megszűnése után a gazdászoktól az „olajosokhoz”, a Nagykanizsai Olajbányász SE-hez került a gárda. Innen anyagi okokból kerültünk el, de szerencsére jött egy segítőtárs. A helyi Tungsram lett a mentőangyal, amely 1987-ben vette át a csapatot. Megkezdődött a lámpagyári korszak, zöld utat kapott a kézilabda. Kétszer is szövetkeztünk a Fortunával, és 1988-ban, majd 1 évvel később is besorolást nyertünk az akkor még egycsoportos NB I/B-be. A fordulatot a harmadik, már átszervezett második vonal őszi idénye hozta, amikor munkához látott a Musits Ferenc szakosztályelnök vezette team, köztük Jéki Zoltán vezetőedzővel, aki 2 évvel korábban az „olajos-nőket” vitte fel az NB I-be.

A Tungi az 1990/91-es bajnokság tavaszi sorozatát remekül zárta, az összeforrt csapat 13 találkozóból 12-t megnyert, ezzel megszerezve első ezüstérmét a zalai sportnak. A vezetők már ekkor kitűzték a célt: irány az NB I! Az erősítéseknek is köszönhetően az együttes az őszt is pontveszteség nélkül zárta, már akkor is kiemelkedve ezzel a mezőnyből.

A következő évben a csapat bekerült az NB1/B-be, melyet az 1991/92-es bajnoki idényben veretlenül nyertek meg, aminek köszönhetően egy évvel később, az 1992/93-as bajnokságban már az NB I-ben indulhattak el, első Zala megyei NB I-es férfi csapatként.

A gárda legjobb helyezése, az NB I-es bajnokság 7. pozíciója. Válogatott játékosokat is adott a klub Kálóczy László, Brenner László és Szergej Kuzmicsov személyében. 1992-ben, 1993-ban, és 1994-ben elnyerte Nagykanizsa város „Legjobb felnőtt csapata” címét. A csapatot, annak vezetőit, játékosait nagy szeretet és elismerés övezte, akik kiemelkedő helytállással hívták fel magukra a figyelmet. A közönség űzte hajtotta a kedvenceket, s nem egyszer segítették át őket a holtponton.

1995-re, egyben a negyedik NB I-es évadra, az anyagi helyzet sajnálatos módon szűkössé vált, játékosaink csak várakoztak és bizakodtak a folytatásban. A helyzet romlását a bajnoki helyezések romlása is szemléltette. Az 1994/95-ös bajnokságban 9. helyezett, az 1995/96-os szezonban már 12. lett a csapat.

1998-ban már Nagykanizsai Izzó SE néven egy osztállyal lejjebb, az NB I/B-ben szerepeltünk, az 1999/2000-es szezont pedig már az NB II-ben kezdtük meg, ahol, azóta is harcolunk, zsebünkben 2 darab második (2000/01, 2010/11), és 2 darab harmadik (2007/08, 2008/09) helyezéssel.

A sportág fejlődésében, a szakmai munka végzésében alapvető tevékenységet töltöttek be a csapatoknál dolgozó edzők, akik közül több éven át sikeres munkát végzett Russay Olivér, Uzsoki László, Boros László, Marczinka Csaba a férfi NB-s csapatoknál, Fekete Zoltán, Cséplő László a női NB-s csapatoknál. Az utánpótlás-nevelésben olyan nagyszerű edzők biztosították a háttérbázis, mint Russay Olivér, Uzsoki László, Borsy Péter, Brenner Árpád, Cséplő László, akik tanítványaikkal, saját nevelésű játékosokkal erősítették, illetve erősítik az "olajos" kézilabdasportot.

A dél-zalai városban jól tudták és tudják is, hogy csak a saját utánpótlásra támaszkodva lehet kellő eredményt elérni, ahol nincs más járható út csak az utánpótlással való tervszerű és szervezett foglalkozás, a minőségi csapatok háttér bázisának helyi kialakítása. Megfelelő szervezeti és szakmai munkával, töretlen lendülettel dolgozva, s a kellő városi összefogást kialakítva újból elérhetővé válhat, hogy a kézilabdasportban kiemelkedő eredményeket érjen el a sportág Nagykanizsán. Mind a női, mind a férfi csapatnál kiváló játékosok egész sora nevelődött ki, akik nagy sikereket biztosítottak a kanizsai kézilabdasportnak, majd Nagykanizsáról elkerülve az élvonalban bizonyították képességüket.

A női játékosok közül az NB I-ben szerepelt Czerbusz Ibolya, Ábrahám Zsuzsanna, László és Turkalya Katalin, de rajtuk kívül ugyancsak NB I-es játékot nyújtott a kapus Borda Irén, Gaál Jolán, és Sulyokné-Szalai Katalin, a mezőnyjátékos Szöllősiné-Novaszell Katalin, Feketéné-Kaszás Ilona, Vén Erzsébet, Gódor Margit, Szlobodáné-Simon Hajnalka, Takácsné-Daróczi Ildikó, Cséplőné-Nyerges Ágnes, Kálóczyné-Weisz Magdolna és Dávidné-Hári Irén.

A Nagykanizsáról elkerült férfi játékosok közül az NB I-ben és a magyar felnőtt válogatottban szerepelt a kapus Kovacsics Miklós (Olimpiai 4. Helyezett), a beállós Bugyi-Barabás János és az átlövő Takács Ferenc. Élvonalbeli játékos lett Taskó Imre, Szöllősi József, Péter Béla, Iványi László, Iftsits József, de bármelyik NB I-es csapat örömmel fogadta volna Kálóczy Lászlót és Somogyi Józsefet, vagy a mezőnyjátékosok közül Csalami Andrást, Varga Józsefet, Szűcs Lászlót, Prókay Károlyt, Czimmer Tamást, Cséplő Lászlót, Szarvák-Dávid Sándort.

A 14 NB-s bajnoki évadban a női csapat különösen a bajnoki küzdelmekben tűntek ki, a férfi gárda inkább az MNK mérkőzéssorozatában jeleskedett. A csapatok közül a nők képesek lehettek volna a nagy bravúrra, az NB I-es szereplés kiharcolására is, de alapvetően a belső körülmények, az akarategység hiánya fosztotta meg Nagykanizsát az élvonalbeli szerepléstől.

A Nagykanizsán kibontakozott utánpótlás-nevelés eredményességét jelzi, hogy a különböző korosztályos csapatok legjobbjai szép fejlődést értek el az úttörőtől kezdve egészen a közvetlen NB-s csapatok utánpótlásáig.  Szembetűnő, hogy az NB I/B-be visszakerült női csapat 70 %-át, serdülő és ifjúsági, sajátnevelésű játékosok alkották, amelyben helyet követelt magának a 13 (!) éves Siti Beáta és a 14 (!) éves Németh Helga.

A női csapat történelmének fontos láncszeme Siti Beáta testvére, Eszter, valamint Mátyás Auguszta is. Mindnyájan nagykanizsai gyökerűek, és a nagykanizsai kézilabdacsapatból elindulva értek el szebbnél szebb eredményeket. Siti Eszter például a magyar válogatott színeiben Európa-bajnokságot nyert, illetve világbajnoki ezüstérmes lett. Auguszta 5-ször lehetett az NB I gólkirálya (1991, 1992, 2002, 2004, 2005), valamint Siti Beátával együtt részt vett az 1996-os Atlantai olimpián, ahol a női kézilabda válogatott bronzérmet szerzett.

Az eltelt időszak sikereit nem könnyű összefoglalni néhány mondatban mégis úgy érzem, hogy álszerénység lenne szó nélkül elmenni mellettük: az elmúlt évtizedekben egyesületünk tagjai által elért eredmények bizonyítékai a mai napig hirdetik dicsőségünket. Úgy gondolom, büszkék lehetünk az elődök remek munkájára, szaktudására és természetesen kiváló sportolóinkra.

Céljaink, törekvéseink a jövőben sem változnak, szeretnénk meghatározó sportegyesületként működni és sikereket elérni.

Nagykanizsai Izzó SE vezetőség










 

<<              >>

 H   K  Sze Cs   P  Szo  V 
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31